Kép kategória bejegyzései

Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, néha a városi élet egy-egy szép, vagy vicces részleteit is megtapasztalhatja.

Az alábbi graffitin felületesen szemlélve nem egyértelmű, hogy a felirat Kispest vagy Újpest szeretne lenni, ám kis fantáziával és alaposabb vizsgálattal kirajzolódik a valóság: valaha, kezdetben Kispest volt a felirat (és mellette fekete színnel a 2018-as év is feltűnik), de egy másik fővárosi labdarúgócsapat drukkerének láthatóan nem tetszett és átjavította Újpestre (a nyomatékosság kedvéért csapata lila színével évjáratozta is: 2020). A kép a Népszigeten készült.

Így már érthető...

Elképzelhetetlenül nagy gyárépületek, enyészet, pusztulat, üveg- és építési törmelék, gaz, graffiti, omladozó csarnokok, szélfútta szemét - ezekkel jellemezhető ma az egykor szebb napokat is látott Ganz Hajógyár a budapesti Népszigeten.

Az elhagyatott ipari komplexum falai között készült többek között a 2019-es Hableány-katasztrófa óta ismertté vált Clark Ádám hajódaru is. Hogy pontosan mennyi és milyen hajó készült itt, sok lenne felsorolni, a poszt egyik forrásaként szolgáló Hajozas.hu cikkében elég pontosan megtalálható ezen információ.

A gyár területe hivatalosan magánterület és látogatni sem szabad, ám a kapu tárva-nyitva fogadott és az interneten fellelhető különböző posztok tanúsága szerint őrizetlen és gyakorlatilag szabad a ki- és bejárás. Elegendő idő hiányában nem néztem teljesen végig az egész komplexumot, talán nem is baj, hisz így maradt nyomós indok a későbbi visszatérésre.

A poszt végén található linken az összes általam készített kép megtekinthető nagy méretben, továbbá Hajner Gyula urbexpápa tavalyi, igencsak részletes területbejáró videója is megtalálható.

A gyár rövid története

A gyárat 1907-ben alapították és kezdték meg a termelést a Népszigeten. 1949-ben államosították és beolvasztották a Ganz Hajógyárba. A Hajozas.hu cikke szerint Magyarországon a rendszerváltásig itt gyártották a legtöbb úszódarut. A Clark Ádám például 1980-ban készült többek között az Árpád híd építéséhez, és nagyon sokáig a legnagyobb teherbírású hajódaru volt Közép-Európában. Mint sok más hasonló üzemünk, 1990-től kezdett hanyatlani a hazai hajógyártás. Arról egyelőre nem leltem fel információt, mikor készült itt utoljára bármi is, de megkockáztatom, igazán jelentős termék a rendszerváltás óta nem igazán gördült ki a főkapun. Annyit viszont megemlítenek a források, hogy 2007 után indultak a felszámolási eljárások. A cég legutóbbi nevében (Ganz Sziget Hajó-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft) már szerepel az "f.a.", azaz "felszámolás alatt" jelző.

A kompexum ma

Talán mondani se kell, de az üzemen kívül helyezés a komplexumnak nem épp hasznára vált. Düledező, üresen álló egyébként gigantikus méretű csarnokok, mindenütt törmelék, üvegszilánk, a külső területeken gaz, szintén szanaszét heverő törmelék, sokszor alig látható nyitott aknák, fedél nélküli csatornanyílások, elburjánzó növényzet jellemzi. Valamennyire azért mégis karbantartják a helyszínt, mivel több helyen fakivágás nyomai láthatók és a gaz sem embermagasságú, inkább "csak" térdig ér.

Az épületegyüttes főképp a következőkből áll: a kapu két oldalán lévő két portaépület, az első kisebb csarnoképület, a gigantikus méretű nagy csarnoképület, mögötte egy még általam be nem járt, utólag hozzáépített csarnok, a nagy csarnok melletti nyitott oldalú, rendkívül magasra épített hajócsarnok, valamint a kiszolgáló épületek (én csak irodaépületeknek neveztem őket).

A porta épületei

A kisebb csarnoképület

Az oldalfalak nélküli, magas épület

A nagy csarnoképület

További képek

A fenti képek, több továbbival együtt megtekinthetők nagy felbontásban ide kattintva.

Videó a gyárkomplexumról

Hajner Gyula, a hazai urbex pápája 2020-ban bejárta a teljes szellemgyárat, videója megtekinthető az alábbiakban

Forrás: képek: saját | szöveg: Hajozas.hu, Index.hu

Már tavaly ősszel járta körbe a hazai nyomtatott és online sajtót, hogy Magyarország egy Airbus A330-200F típusú használt cargo (teherszállít&oacute repülőgépet vásárol.

A gép hamarosan már a korábbi tulajdonos Qatar Airways matricáitól megfosztva, de az arab légitársaság szürke színében teljesítette útjait, elsősorban a Covid elleni védekezéshez (ezzel érkeztek a keleti vakcinák év elején).

Aztán most kevesebb sajtónyilvánossággal, de feltűnhetett, hogy a gép új festésben pompázik, méghozzá nem is akármilyenben. Máltán szemfüles spotterek arany-fehér festésű, valamint Hungary Air Cargo (magyar légi teherfuvarozás) és Government of Hungary (Magyarország kormánya) feliratokkal fotózták a HA-LHU lajstromjelű gépet. A szárnyvégeken (winglet) pedig a magyar zászló lett felfestve.

A kép forrása: Planespotters.net

Egyébként még tavaly olyan infót olvastam, hogy az egyébként logikusnak tűnő Magyar Légierő helyett a Wizz Air üzemelteti a gépet. Ennek okaként több sajtótermék azt hozta fel, hogy főleg a Covid alatt jön jól az, hogy polgári lajstromjel alatt sokkal egyszerűbb a szükséges repülési engedélyeket beszerezni, mint egy katonai gép esetén.

Azt már tudjuk, hogy sajnos a magyar nemzeti tizenegy sajnos nem jutott tovább a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság csoportkörén, talán köszönhetően annak is, hogy a halálcsoportnak is nevezett F csoportban olyan futball-mogulokkal kellett harcolni a továbbjutásért, mint Franciaország, Portugália és Németország. Igen, csupa olyan csapat, akik az elmúlt tíz évben legalább egy nagy tornát nyertek.

Ennek ellenére a válogatott teljesítményére egy rossz szavunk se lehet - a külföldi szaksajtónak sincs, csupa elismerő szavakkal illették futballistáinkat. Ahogy ez lenni szokott, beindul a mém- és karikatúragyár is (nem csak a mi válogatottunk kapcsán), rengeteg mém és vicces kép/rajz lelhető fel a neten, én megpróbálkoztam a legötletesebb kiválasztásával, mely ez lett az:

Én azt a címet adtam neki, hogy:

Leközelebb nem ússzátok meg!

A nagyon ötletes, szarkasztikus, de egyben humoros rajz a Zezo Cartoons Facebook oldaláról származik.

Kicsit érdekes tény, hogy végül a nyolcaddöntőben búcsúzott mindhárom, csoportunkból továbbjutott csoportbeli ellenfelünk az EB-től.

Aki járt már valaha a budapesti Városligetben, bizonyára feltűnt számára egy kicsinyke, látszólag funkció nélkül, a pázsit felett terpeszkedő kis híd.

Vajon mi lehet az oka, hogy érdemi feladat nélkül áll itt egy híd? Nem lepődöm meg rajta, ha már a kérdésre néhányan rögtön vágják is a választ. De biztos van olyan is, akinek vagy fel se tűnt eddig a híd (és emiatt a kérdés sem fogalmazódott meg benne), vagy egyszerűen csak nem tudják a választ.

Azon túl, hogy elárulom a választ, picit visszakanyarodunk időben addig, hogy ne csak megértsük, de el is képzeljük a kis híd eredeti szerepét. A kisföldalattival - Millenniumi Földalatti Vasút, mai nevén M1-es metró - kapcsolatos.

A kisföldalatti felszíni szakasza

Ahogy a többi metróvonalaink, a kisföldalatti sem az eredeti kiépítésében, vonalán halad manapság. A maival ellentétben korábban volt felszíni szakasza is, akárcsak a 2-es metró Pillangó utcai megállója és a végállomás az Örsön.

A pályakorrekció előtt a Széchenyi fürdőnél volt a végállomás, de nem teljesen ott, ahol a mai megálló van (a tó átellenes oldalán, egy faépítményben), sőt, volt egy köztes állomás is az Állatkert előtt. Ez a két állomás képezte a kisföldalatti mára már megszűnt felszíni szakaszát.

A vágányok egyébként a Hősök tere után bújtak ki a földfelszín alól és egy balos, majd egy jobbos ívvel kerülték meg a Városligeti-tavat.

Forrás: Fortepan / Fortepan

Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Kőhíd a vágányok fölött

Mivel a földalatti vonala kettévágta a Városligetet, a gyalogosok részéről nem lett volna túl biztonságos, ha a vágányokon keresztül járnak át, ezért két híd is épült. Egy acélszerkezetes felüljáró az Állatkerttel szemben, ezt a rekonstrukció alatt elbontották. És megépült a tervezője után Wünsch-felüljárónak keresztelt kőhíd, ami most is ott áll. Tehát a kisföldalatti a Városliget szintjénél mélyebben, a tó mellett ezen híd alatt járt, a gyalogosok pedig testi épségük veszélyeztetése nélkül a hídon át járhattak az Állatkerti körút és a tó között.

Így jártak egykoron a szerelvények a híd alatt...

Forrás: Google

... és Így áll ma a híd, látszólag funkcióját vesztve

A kisföldalatti rekonstrukciója és vonalának meghosszabbítása

A felszíni szakasz 1973-ban szűnt meg, amikor a vonalat teljesen felújították és meghosszabbították a mai végállomásig a Mexikói útnál. A felújítás során temették be a felszíni szakaszt, bontották el a legtöbb felszíni infrastruktúrát, szüntették meg a Dózsa György úton lévő régi kocsiszínt, kapott új állomást a Széchenyi fürdőnél (immár a föld felszíne alatt), és hagyták hátra eredeti funkcióját elvesztve, csupán műemlékként a gyalogos kőhidat.

Még néhány érdekesség és a felújítás teljes története

A Fentről.hu gyűjteményében találtam egy szuper légifelvételt, ebből kivágtam az ide vonatkozó részt (a teljes, nagyfelbontású légifelvétel ide kattintva érhető el). A kék vonal jelzi a Hősök tere után felszíni szakaszra váltó vonalat a tó körül, a piros téglalap pedig a kis kőhidat, ahol egyébként most is áll. A kép bal felső részén, hosszúkás szürke hasáb formájában megtalálható a Széchenyi fürdőnél lévő végállomási épület is.

Forrás: fentről.hu

A felújítással gyakorlatilag csak a ma is látható felüljáró maradt meg, szinte minden mást elbontottak a felszíni szakaszból. Az egykori Dózsa György úti kocsiszín területe ma is létezik, de már teljesen más funkcióval.

A felújítás részletei, a korábbi vonal, a régi és az új terep összehasonlítása, és az egész történet egybefüggően megtalálható a Budapest elvesztett sínei weboldal ide vonatkozó cikkében, amely egyébként ezen poszt egyik forrásául is szolgált.

Fotók: Fortepan, Fentről.hu, Google | Szöveg: Hampage.hu, Wikipédia.