Urbex kategória bejegyzései

Mostanra már lebontották, pedig nemrég még megtekinthető, fotózható volt az egykor szebb napokat látott, hányattatott sorsú görög falu Balatonfüred szélén. 2023 végén tettünk egy sétát itt, fényképezőgéppel a kézben, és megnéztük, megörökítettük a lebontás előtti állapotban.

2023 novemberében még az épületek romosan, de álltak, mára már eltűnt a föld színéről a görög falu néven ismert balatonfüredi szórakoztató komplexum. "Tájidegen", "giccses", "nevetséges az egész", "Balatonfüred szégyenfoltja" - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették az 1994-ben indult, de jelentős csúszásokat halmozó projektet.

Íme egy rövid timelapse videó az esztergomi szénrakodóról

Kevés olyan hely van Budapesten, amely mellett elhaladva meg se fordul a fejemben, hogy valami teljesen más világba csöppenhetek bele, ha nem a rohanó hétköznapok forgatagában, hanem elmélyülve érkezem oda. Ilyen a kőbányai MÁV-telep, vagy Jancsi-telep. A Wikipédia szerint a lakótelep a 19. század végén épült a kőbányai Hungária körút szomszédságában, kifejezetten a MÁV szomszédos egykori Északi járműjavító üzemének dolgozói és családjai részére. Épp ezért festenek úgy az épületek, mint a korabeli vasútállomások. A mini falu ma is lakott, bár a legtöbb épületet erősen megviselték az elmúlt évtizedek, és akár lakott, akár lakatlan, többségük alapos felújításért kiált. Persze pár épületet, udvart, kertet szép állapotban tart tulajdonosuk, sajnos ez mindegyikről nem mondható el.

Sétánk során szinte az egész telepet bejártuk, és tényleg az volt az érzésünk, hogy ez egy falu a nagyvárosban. Van itt közösségi ház, orvosi rendelő, iskola, játszótér, valamint a Hungária körút túloldalán templom is.

A Jancsi-telep hangulata még így is magával ragadó, csendes falucska érzetét kelti, ahol mintha megállna az idő, míg az ember itt sétálgat.

Még tavaly nyáron jártam az egyik réges-rég bezárt hazai cukorgyár területén, ahol az üres csarnoképületek, omladozó falak, parlagfüves udvar és az enyészet mellett egy valódi érdekességet is felfedeztem. Ez egy M28 (iparvasutakon A21) típusú, egykor szebb időnek is örvendő dízel tolatómozdony, ami minden bizonnyal a cukorgyár üzemelése során büszkén és boldogan mozgatta az anyagot az ipari létesítmény területén.

Ma már csak a rozsdásodó kasztni, megfakult fényezés maradt neki.

Kicsit túrtam a netet, és kiderült, hogy a 014-es pályaszámú igáslovon kívül még kettő ugyanilyen mozdony szolgálta a cukorgyárat itt. De azok nyomait nem találtam meg az ipari létesítmény területén

Talán egyszer méltó módon is nyugdíjba mehet és nosztalgiajárműként megújulva egy szebb környezetbe kerülve meséli a munkával töltött időket.

Elképzelhetetlenül nagy gyárépületek, enyészet, pusztulat, üveg- és építési törmelék, gaz, graffiti, omladozó csarnokok, szélfútta szemét - ezekkel jellemezhető ma az egykor szebb napokat is látott Ganz Hajógyár a budapesti Népszigeten.

Az elhagyatott ipari komplexum falai között készült többek között a 2019-es Hableány-katasztrófa óta ismertté vált Clark Ádám hajódaru is. Hogy pontosan mennyi és milyen hajó készült itt, sok lenne felsorolni, a poszt egyik forrásaként szolgáló Hajozas.hu cikkében elég pontosan megtalálható ezen információ.

A gyár területe hivatalosan magánterület és látogatni sem szabad, ám a kapu tárva-nyitva fogadott és az interneten fellelhető különböző posztok tanúsága szerint őrizetlen és gyakorlatilag szabad a ki- és bejárás. Elegendő idő hiányában nem néztem teljesen végig az egész komplexumot, talán nem is baj, hisz így maradt nyomós indok a későbbi visszatérésre.

A poszt végén található linken az összes általam készített kép megtekinthető nagy méretben, továbbá Hajner Gyula urbexpápa tavalyi, igencsak részletes területbejáró videója is megtalálható.

A gyár rövid története

A gyárat 1907-ben alapították és kezdték meg a termelést a Népszigeten. 1949-ben államosították és beolvasztották a Ganz Hajógyárba. A Hajozas.hu cikke szerint Magyarországon a rendszerváltásig itt gyártották a legtöbb úszódarut. A Clark Ádám például 1980-ban készült többek között az Árpád híd építéséhez, és nagyon sokáig a legnagyobb teherbírású hajódaru volt Közép-Európában. Mint sok más hasonló üzemünk, 1990-től kezdett hanyatlani a hazai hajógyártás. Arról egyelőre nem leltem fel információt, mikor készült itt utoljára bármi is, de megkockáztatom, igazán jelentős termék a rendszerváltás óta nem igazán gördült ki a főkapun. Annyit viszont megemlítenek a források, hogy 2007 után indultak a felszámolási eljárások. A cég legutóbbi nevében (Ganz Sziget Hajó-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft) már szerepel az "f.a.", azaz "felszámolás alatt" jelző.

A kompexum ma

Talán mondani se kell, de az üzemen kívül helyezés a komplexumnak nem épp hasznára vált. Düledező, üresen álló egyébként gigantikus méretű csarnokok, mindenütt törmelék, üvegszilánk, a külső területeken gaz, szintén szanaszét heverő törmelék, sokszor alig látható nyitott aknák, fedél nélküli csatornanyílások, elburjánzó növényzet jellemzi. Valamennyire azért mégis karbantartják a helyszínt, mivel több helyen fakivágás nyomai láthatók és a gaz sem embermagasságú, inkább "csak" térdig ér.

Az épületegyüttes főképp a következőkből áll: a kapu két oldalán lévő két portaépület, az első kisebb csarnoképület, a gigantikus méretű nagy csarnoképület, mögötte egy még általam be nem járt, utólag hozzáépített csarnok, a nagy csarnok melletti nyitott oldalú, rendkívül magasra épített hajócsarnok, valamint a kiszolgáló épületek (én csak irodaépületeknek neveztem őket).

A porta épületei

A kisebb csarnoképület

Az oldalfalak nélküli, magas épület

A nagy csarnoképület

További képek

A fenti képek, több továbbival együtt megtekinthetők nagy felbontásban ide kattintva.

Videó a gyárkomplexumról

Hajner Gyula, a hazai urbex pápája 2020-ban bejárta a teljes szellemgyárat, videója megtekinthető az alábbiakban

Forrás: képek: saját | szöveg: Hajozas.hu, Index.hu