Kép kategória bejegyzései

Mint minden tavasszal, idén is elérkezett az az idő, amikor az egész Gellérthegy virágba borul.

Nagy méretben

Nagy méretben

Budapest belvárosában köztudottan nehéz ügy a parkolás gépkocsival. Épp ezért, terveim közt szerepel, hogy néhány - ha nem is az összes, de minél több - mélygarázst meglátogatok és kipróbálok. Elsőnek a Blaha közelében lévő, BOE üzemeltetésben álló Palace parkolóházban jártam.

A Palace a szomszédos Novotel Centrum szállodához tartozik, de külsősök is teljeskörúen vehetik igénybe. A parkolóház 8 szintes, bőven van hely benne, főleg a felsőbb szinteken. A lift tágas és kényelmes, a gyalogos közlekedés a parkolóház melletti gyalogos közlekedőn, illetve kapun keresztül biztonságos és egyszerű. Bárki az utcáról nem mehet csak úgy be, így az autónk nagyobb biztonságban van. A parkoló padlója műanyag borítású, így a kerekek alatt forduláskor eléggé csikorog. A fel-lehajtó rámpák szűkek, egy nagyobb, ma divatos SUV járművel nehezebb a manőverezés. Külön szuper, hogy a Parkl okosparkoló rendszernek köszönhetően apró és fizetóautomata nélkül, applikációval intézhetjük a parkolást, a be-és kihajtás egyszerű és a gyalogos kapunyitás is megoldott. Van havibérlet is, korrekt áron.

Előnyök:

• nagyszerű pozíció (Blaha Lujza tér)
• elektromosautó-töltés
• bőséges férőhely
• Parkl-integritás
• bankkártyás fizetés
• biztonságos
• havibérlet

Fotók

Adatok

Üzemeltető: BOE Parking
Cím: 1088 Budapest Rákóczi u. 43-45.
Típus: zárt parkolóház
Okosparkolás rendszer: Parkl

Amikor februárban kiveszed a nyári szabadságodat júliusra, már szemeid előtt lebeg a felhőtlen napsütés, heverészés a vízparton, koktél szürcsölése, nyaraló embertömeg, végtelen időtöltés a szabadban, séta a naplementében. Ezzel kb mindannyian egyet is érthetünk. Aztán ahogy közeledik a váva-várt időpont, egyre izgatottabb leszel, egyre sűrűbben nézed az időjárásjelentést, és ha esetleg rossz időt ír, legyintesz, hogy

ó, hát még van idő, a meteorológusok se tudják biztosra ennyivel előre.

Aztán mikor megérkezel és beigazolódik, hogy tényleg rossz az idő, szintén nyugtatod magad, hogy majd akkor kirándulunk, meg ilyesmi.

Na, pont így jártam én is idén. Balatonföldvár, hétfőn még 32 fok, strandidő. Kedden hidegfront, eső, szél. Vasárnapig a szél rendszeres vendég volt, de az a kalapot lefújós, hideg, brr. Hát, voltak napok amikor már örültünk a 22 foknak, máskor hosszú gönc a 16 fokban. A strandidő az első nap kivételével már igencsak hanyagolt minket. Ilyenkor persze próbálsz kirándulni, így áthajózol Tihanyba, ami szép, csak a borzasztó erős, viharos szél a kedvedet is elrontja.

A fotó még tavaly júliusban készült a balatonföldvári kikötőben

Aztán egy idő után megbékélsz a helyzettel, nem örülsz, de nem is szomorkodsz. Hazajössz, otthon azt mondod: végre újra itthon. És megnézed a fényképezőgéped tartalmát: kb 20-25 fotó, míg tavaly ilyenkor 2-300 expó készült.

Rád ül a csalódottság egy nap erejéig, de túlteszed magad, mert újra dolgoznod kell. Vígasztal, hogy legalább pihentél, addig se melóval telt az az egy hét. Ilyenkor már kicsit inkább elpazaroltnak tűnik a benzin, az autópálya matrica. Nem fér a fejedbe, hogy hogyan lehetséges 6 totál pocsék nap egyhuzamban júliusban, amikor minden a globális felmelegedésről szól. Hisz nem egy-két napról van szó, hanem összességében, a jelenlegi előrejelzés szerint nyolcról. Aztán tudatosul benned, hogy hozzá kell az ilyesmihez is szokni, az időjárás lassan nyáron is lutri lesz. Sőt, egészen pontosan szélsőségek folyamatos harca. Hisz az elmúlt pár évből nem emlékszem olyan nyárra, ahol a 2-3-4 hetes, kellemes 28-30 fokok domináltak volna. Ellenben tisztán él a hosszú hetekig tartó 35-38 fokok hada, amit szélsőséges, brutális vihar oszlat el, hogy pár napig tartó 20 fokot követően fejesugrás következzen az újabb 35 fok feletti kánikulába. Mintha a kettő között nem lenne semmi.

Balatoni nyár, én így szeretlek...

Még tavaly nyáron jártam az egyik réges-rég bezárt hazai cukorgyár területén, ahol az üres csarnoképületek, omladozó falak, parlagfüves udvar és az enyészet mellett egy valódi érdekességet is felfedeztem. Ez egy M28 (iparvasutakon A21) típusú, egykor szebb időnek is örvendő dízel tolatómozdony, ami minden bizonnyal a cukorgyár üzemelése során büszkén és boldogan mozgatta az anyagot az ipari létesítmény területén.

Ma már csak a rozsdásodó kasztni, megfakult fényezés maradt neki.

Kicsit túrtam a netet, és kiderült, hogy a 014-es pályaszámú igáslovon kívül még kettő ugyanilyen mozdony szolgálta a cukorgyárat itt. De azok nyomait nem találtam meg az ipari létesítmény területén

Talán egyszer méltó módon is nyugdíjba mehet és nosztalgiajárműként megújulva egy szebb környezetbe kerülve meséli a munkával töltött időket.

A tatai vár éjjel, kivilágítva az Öreg tó túlpartjáról impozáns látványt nyújt.

A kép teljes felbontású, nagyítható változata ide kattintva érhető el.