Blogbejegyzések - 11. oldal

Már nagyjából háromnegyed éve használom a Canon EF-M 22mm f/2 STM objektívet, elmondom és megmutatom, hogy mik a tapasztalataim.

Nem tesztnek szánom ezt az írást, egyrészt egy remek tesztvideót tettem be a végére (angol nyelvű!), másrészt nem vagyok profi fotós ahhoz, hogy tesztnek merjem nevezni. Inkább leírom a videó legfontosabb részleteit, amiket kiegészítek a saját tapasztalataimmal.

Tesztképeket sem csináltam épp a fentiek miatt, ráadásul a neten rengeteg tesztfotó érhető el, a Flickr-ön pl. akár magára az objektívre is rá lehet keresni.

Ami megfogott az objektívben, már vásárláskor/előtt:

• sok jó vélemény (az egyik legjobb EF-M objektívnek titulálják szinte mindenütt)
• nagyon jó fényerő: f/2.0
• bár a sebességét nem mindenütt dicsérték, nálam az autofókusz abszolút halkan, akurátusan és gyorsan dolgozik
• nagyon jó hétköznapi gyújtótávolság: 22 mm (ami full frame-en kb. 35 mm-nek felel meg)
• nagyon kicsi, könnyű (pedig fémből van)
• egyáltalán nem drága, 70-80 ezer forint környékén simán megvehető (én akcióban alig több, mint 60 ezerért jutottam hozz&aacute

Nekem nem (annyira) hiányzott, de jó ha tudod:

• nincs benne képstabilizátor
• nincs hozzá lens hood (napellenző, és szerintem használhatót nehéz beszerezni
• néha már-már túlzottan pici, két kézzel nehéz fogást találni úgy, hogy az ujjad ne érjen bele a képbe
• a fentihez picit kapcsolódik, hogy hasonló módon néha nehézkes a manuális fókuszgyűrűt használni

Személyes tapasztalataim

Rögtön spoilereznék: akinek Canon M szériás gépe van, kötelező darab ez az optika. Nyilván van ennél sokkal-sokkal jobb objektív, amit akár egy M gépre is fel lehet csattintani, de az is biztos, hogy sokkal borsosabb áron.

Az objektív rajzolata kiváló, élessége, fókusza példás, beltérben és kevés fénynél (éjszaka) nagy segítség az f/2.0-ás rekesz.

Mindenképp említést érdemel, és a videóban is elhangzik, hogy legjobb élességét valahol f/2.8 és picit fölötte hozza, f/11-től már kissé puha a rajzolat, f/2.0-án pedig nem teljesen borotvaéles és hoz némi kromatikusa aberrációt is (ez utólag orvosolhat&oacute. Ettől függetlenül használom a legnagyobb blendeállásnál is, de ha mód van rá, akkor eggyel lerekeszelem (és feltéve, ha az élesség minden másnál fontosabb).

Alacsonyabb rekeszértékeknél hordótorzítás és vignettálás vehető észre, ez utóbbi f/2.0-nál elég erőteljes, de aki Photoshopot használ, az Adobe Camera - Raw Lens Correction beállításai között (ésszel) eliminálhatja, hisz a ACR felismeri az objektív típusát és korrigálja a hibát.

Chris Frost tesztje videóban

Összegzés

Minden pénzt megért, csak hogy a lényegre térjek. Amióta megvan, rengeteget használom ezt az obit, kiváló városban és beltérben a rendkívül jó látószöge, rajzolata és fényereje miatt.

Ha neked is Canon M-szériás géped van és hobbifotós vagy hozzám hasonlóan, ezt az objektívet nagyon fogod értékelni!

Ma már a mémek a jellemzők, de azelőtt, az internet feltörekvésekor (kb. 15-20 évvel ezelőtt) is voltak igazi szállóigévé vált klasszikusok. Hogy pontosan mik voltak azok, felsorolni is nehéz lenne. Viszont, tervbe vettük klasszikusok megőrzését is, olyan oldalakat, képeket, melyek a látogatót időutazásra, nosztalgiázásra késztetik. Ez a projekt még elég erősen kialakítás és tervezés alatt áll, így részletek még tényleg nincsenek, de egy külön szekciót fog kapni később.

De megvan az első fecske. Aki nem az elmúlt 10-15 évben született, hanem jóval korábban, biztosan emlékszik erre  megmosolyogtató névre: Az Internet utolsó oldala. Nos, több ilyen is van, képként, HTML oldalként, kicsit a régi Internet Explorer hibaüzeneteire hajazó verzióban, stb.

Nálam 5 db ilyen oldal volt elkönyvjelzőzve, ebből már csak egy darab maradt fenn, de kb ahhoz se nyúltak évek óta (FrontPage alapok, amikor a mobilnézet még nem is létezett).

Hát elkészítettem a saját verziómat, persze nem most érdekes ez, hanem úgy újabb 20 év múlva, amikor az emberek többsége azt se tudja már, mi az az Internet Explorer. Bár a klasszikus IE hibalapot idézi, modernizáltam rajta finoman: mobileszközön is tökéletes, jobban olvasható, finomabb a betűtípusa, de mégis a klasszikus, az eredeti ikonokkal. Ráadásul megosztásbarát, simán meg lehet osztani Facebookon, Twitteren, hisz minden ehhez szükséges technikai eszközt tartalmaz.

Terveim között szerepel olyan hosszú ideig megőrizni, ameddig csak lehet, és ha kell, az adott kor technikai követelményeihez fogom igazítani.

Íme:

https://blog.iminet.hu/internet_vege.html

Akinek gyerekkorában volt benne része, talán ma is sokat álmodik a fehér karácsonyról. Arról a jelenségről, amire gyerekkorunkból mindannyian sokan emlékszünk, de az utóbbi években (talán évtizedekben is) már legfeljebb csak emlékként él bennünk.

De miért?

A netet böngészve azt tapasztaltam, hogy vagy nincs egyöntetű egyetértés, vagy a témában nálam jóval járatosabbak sem tudják. Van aki a globális felmelegedésre fogja, van aki csak azt mondja, hogy az emlékek idővel megszépülnek és valójában régen se volt gyakori a fehér karácsony, van aki szerint csak természetes jelenség az, hogy időről időre változik az időjárásunk. Szóval nincs olyan válasz, amiről a nagy többség azt mondaná, ez az oka az egyre csökkenő esélyű havazásnak a karácsonyi ünnepek környékén.

Sajnos saját adattal kevéssel rendelkezem (csupán az elmúlt, 2020-as karácsonyról van saját adatgyűjtésem), de a legutóbbi karácsony hozza a korábbi évek gyakorlatát: erőteljes felmelegedés vagy közvetlenül az ünnepek előtt, vagy pontosan az ünnepek alatt. Az alábbi, saját magam által gyűjtött adatok szerint épp december 23-ról 24-re melegedett az időjárás egy embereset: bőven 10 fok fölé. Ha visszaemlékszünk, nagyjából ez a tendencia volt jellemző a korábbi évekre is. Emlékszem 10, maximum 15 év távlatából olyanra is, hogy a karácsonyt megelőző hetekben bőséges havazásra reméltük, megmarad az ünnepekig, de akkor is 22-23-a környékén jött egy több, mint 10 fokos felmelegedés, ami az élményt szertefoszlatta, a havat pedig elolvasztotta.

Előrébb sajnos nem jutottunk, de elhatároztam, hogy a következő karácsonyra, ezen bejegyzés folytatásaként végzek egy alapos adatgyűjtést (szerencsére forrás van bőven: MET, Időkép, stb.) és a 2021-es karácsony előtt megpróbálok jómagam is találgatásokba bocsátkozni.

Aztán az ünnepek után persze levonjuk a konklúziót: (1) Sikerült-e? (2) Volt-e fehér karácsony?

Bár már túl vagyunk az ünnepeken, csak most volt időm előszedni az adventi időszak alatt készült fotókat. Idén több, összesen négyféle feldíszített fényvillamos/mikulás villamos szelte a budapesti vágányokat, ezek közül kettőt, a már klasszikusnak minősülő, fényfüzérrel díszített UV-t és a LED-szalagokkal ékesített Ganz KCS-t tudtam lencsevégre kapni.

A forralt bor olyan, mint a foci - mindenki ért hozzá, mindenki szereti, és akárkit megkérdezhetünk róla, azonnal boldogan elmondja a véleményét, mi kell ahhoz, hogy jó legyen.

Pedig egy kis túlzással akár azt is mondhatnánk, ahány ház, annyi forralt bor. Persze a fő összetevők állandóak - például bor, na, az mindenképp kell bele. De hogy fehér vagy vörös, édes vagy száraz, könnyű vagy testes legyen... hát ott már ezerféle irányba el lehet indulni.

Kezdjük egy vörösboros recepttel

Ott van például az egyik legtöbbször bizonyított, Magyarországon is jól ismert változat: az osztrák sógorok híres Glühweinje, amiről mindenki ódákat zeng, aki valaha is poharazott már az alpesi sípályák hüttéiben. Vigyázni kell, a Glühwein ugyanis könnyen a fejünkbe száll - úgyhogy csak óvatosan a lesiklással ilyenkor.

Mi kell a Glühweinbe?

• 1 üveg száraz vörösbor
• egy citrom
• két rúd fahéj
• 3 szegfűszeg
• 3 evőkanál cukor
• egy kis kardamom (vagy gyömbér)

Melegítsük fel a vörösbort, de semmiképp ne forraljuk! A citromot vágjuk gerezdekre, és dobjuk a borba. Aztán jöhet a fahéj, a szegfűszeg és a cukor, no meg persze a kardamom, ízlés szerint. Melegítsük a bort körülbelül öt percig - de most se forraljuk -, aztán hagyjuk állni az egészet vagy egy órán át. Fogyasztás előtt újra melegítsük meg, és keverjük fel a főzetet.

Érdekes, hogy milyen egyszerű ital ez a híres osztrák lélekmelegítő, ahhoz képest, hogy mennyire finom - talán azért, mert egy órán át állni hagyjuk, mielőtt meginnánk.

Forrás: 500px.com

Lássunk fehérboros hazai recepteket is

A kiegyensúlyozottság jegyében egy édeset, meg egy szárazat. Megkérdeztünk két igazi ínyencet, a remek ételeiről-italairól barátai közt rég jól ismert Folk Florinát (51) és Bernát Andrást (71). András hobbi borszakértőként nemcsak a remek ízekhez ért, de nagyapja csopaki bortermelő volt, így a boros italokkal már gyerekkora óta egész közeli a kapcsolata.

Florina forralt muskotálya

"A forralt bort mindig édes borból, főleg muskotályból készítem - mondja Florina -, de ha nagyon muszáj, lehet édes szürkebarát vagy debrői hárslevelű is az alapja. A bor pedig lehet egy közepes eresztés is, nem muszály első osztályúnak lennie."

Hozzávalók:

• egy liter édes muskotály
• 3 deci fekete tea (nem zöld, nem gyümölcs!)
• 4 evőkanál cukor
• egy jól megsúrolt citrom héja, de kerülhet a belsejéből is egy karika
• 10 szem borókabogyó
• 5-7 szem szegfűszeg
• egy rúd fahéj ("nem szeretem az őröltet, zavaros lesz tőle a bor")

A hozzávalókat a még hideg borba pottyantjuk, aztán az egészet összemelegítjük. Épp csak addig tegyük ezt, amíg épp elkezd forrni. Ekkor zárjuk el a lángot, és fedjük le a bort. Nem kell várni, akár azonnal is fogyasztható, de "egy negyed óra múlva már tényleg ihatóra hűl, meg a zamatok is jobban kijönnek". A kész italt szép, átlátszó üvegpoharakban szervírozzuk.

Bernát-féle forralt csopaki olaszrizling

"Csopakon töltöttem a gyerekkoromat, nagyapám bortermelő volt, olaszrizlingjével többször ezüstérmet szerzett. Emlékszem, tizenéves korunkban telente, amikor a befagyott Balaton jegén korcsolyáztunk, mindig az ő zamatos forraltborát ittuk. Hát azt az ízt próbálom én telente újraéleszteni." - meséli András.

Hozzávalók:

• egy liter száraz olaszrizling • 2-3 deci víz
• 4-5 evőkanál cukor • két teáskanál szegfűszeg
• fahéj, egy rúd
• ízlés szerint feketebors (a vad csípős ízek barátai kísérletezhetnek egy szem cseresznyepaprikával!)
• egy citrom héja

"Jobb szeretem száraz fehérborból, lehetőleg egy évesnél nem öregebb friss borból főzni az italt, mert ezekben jobban érezni a könnyű, gyümölcsös ízt. A fehér eleve könnyebb, a vörös sűrűbb, nehezebb illatú - ahhoz hasonlítanám a különbséget, hogy valaki zsírral vagy olajjal főz." - magyarázza lelkesen András. Az elkészítése pedig pofonegyszerű: ne főzzük nagy lángon, csak lassú tűzön, lefedve, hogy a bor teteje épp csak gyöngyözzön.

A gyerek sem maradhat ki a jóból

Mert szerencsére nem kell Nobel-díjas elmének lenni ahhoz, hogy elkészítsük a forralt bor alkoholmentes változatát is: a bormentes receptek meghökkentően hasonló ízvilággal rendelkeznek, mint az eredetiek, sőt, még azt is eldönthetjük, hogy a vörös- vagy a fehérborból készült italt szeretnénk szesz nélkül leutánozni. Rengeteg leírás van a neten, bátran kísérletezhetünk, hogy melyik jön be.