Kép kategória bejegyzései

Aki azt hiszi, hogy a Városliget csak nyáron számít szuper helynek, az óriásit téved.

A kristálytiszta levegő, a város zajának hiánya, a csodaszép havas táj télen is arra ösztönzi a budapestit, hogy kicsit kimozduljon és sétáljon egyet a Ligetben. Ezt tettem én is. Bár már délutánra olvadt a tegnap leesett hó, még sikerült néhány havas fotót is lőni. Nagy kár, hogy ma a ragyogó napsütés plusz 4 fokos hőmérséklettel járt, mert a tegnapi mínuszok után mára erőteljesen olvadni kezdett a hó. Ami egyrészt a látványba is belerondít, másrészt rettentő sok tócsával, sárral, latyakkal kellett megküzdeni a séta során.

De semmi gond, a természet az természet, így aztán a telefonom mérése szerint 3,78 km-t sétáltam majdnem 46 perc alatt. Érintettem a Hősök terétől a Városligeti-tavat, a Vajdahunyad várat, a Pecsát és az Olof Palme sétányt is.

Álljon itt néhány ma készült fotó:

-K.I.

Olyannyira, hogy a tavalyi lagymatag tél után most még a -5 fokokat is irtó hidegnek éreztük, hát még a napokban mért -10, -20 környékét.

Mit is csináljunk ilyenkor? Mehetünk korcsolyázni, vagy szimplán más elfogaltsággal odafagyni a vasárnap délutáni télhez.

Vagy...

Most vasárnap délután van, odakint -7 fok (itt bent 23), hát a francnak van kedve kimenni. Ellenben ragyogó napsütés, ami kicsit azért az ablak közelébe csalogatja az embert. Furcsa, hogy a fotelben olvasgatás közben kifolyik a szemed a hétágra sütő nap miatt, de odakint a korty víz belefagyna a szádba.

Ilyenkor az otthon melegében jut idő olyasmire, amire máskor a szabadban töltött tevékenységek mellett nem jutna.

Pl. felfedeztem Magyarósi Csaba "új" csatornáját, ahol utazásairól számol be. Az eddigi 14 videóból már ötön vagyok túl. Ha a hideg tartósnak ígérkezik, hamar a végére érek.

- K.I.

Ha azt hiszed, hogy a karácsony még odébb van, nagyon tévedsz. Kb. októbertől kezdenek felgyorsulni az események, saját tapasztalat alapján állíthatom, az ember úgy az ünnepek előtti utolsó két hétben már csak kapkodja a fejét, hogy vajon mindent elintézett-e.

Szóval van még idő, de vészesen fogy.

Sokan kérdezték tőlem, hogy "mi az a dolmus?" vagy "hogy lehet olcsón közlekedni Törökországban?".  Az európaiak számára kevésbé ismert, de a világ különböző tájain létező fogalom az iránytaxi, ami kb. a taxi és a busz között helyezkedik el félúton, nem is egységes, tájanként eltérő, de többnyire olcsó közösségi közlekedést takar.

Törökországban ilyen a dolmus, mely az ottani tömegközlekedés legolcsóbb, de emellett kényelmes és biztonságos módja. Turisták kifejezetten szeretik, gyakorlatilag néhány tíz kilométeren belül bárhová el lehet vele jutni.

A dolmusok meghatározott menetrend szerint közlekednek, van megállójuk, de gyakorlatilag bárhol fel lehet rá szállni. A viteldíj 1 euró, melyet készpénzben a sofőrnek kell adni (számláról vagy buszjegyről ne is álmodjunk, ott az nem létező fogalom). Ha jön a dolmus, egyszerűen csak intsük le, adjuk át a viteldíjat és már mehetünk is. A sofőr az irányt, ill. a következő főbb megállót hangos bemondással közli. Annyira bevált, megszokott közlekedési forma, hogy messziről kiszúrják, ha valaki dolmusra vár és villogással, megállással, integetéssel invitálnak beszállásra. Sőt, általában azt is megjegyzik, hogy ki hova tart (ha felszálláskor közöljük a sofőrrel), és előtte szól, hogy le kell majd szállnunk. Mi Sidébe utaztunk vele, visszafelé a dolmus végállomáson sofőrünk már hangos kurjongatással közölte a hotelünk nevét, és integetett, szálljunk fel.

Azt érdemes tudni, hogy időnként a dolmus csak elegendő utas felszálltakor indul el. Többnyire az első ajtót nyitva tartják, jelezvén, van még hely. Ha megtelt a busz, becsukják az ajtót, és már csak leszállni lehet.

A járművek általában a sofőrök tulajdonát képezik, ezért nagy szórást mutat az interiőr, típus, vagy a műszaki állapot. Ezekből létezik lepukkantabb, de újabb, jobb példány is. A mi buszaink makulátlanok voltak, szőnyeg fedte a padlót, meglehetősen komfortos utazást nyújtottak.

Ne idegenkedjünk tehát a közösségi közlekedés efféle formájától, tényleg nagyon hangulatos, a budapesti 7-es busz és társai után meg kiváltképp.

- K.I.

Az alábbi panorámafotó még az idei nyaralás végén készült, Antalya repülőterén. A Boeing épp a felszálló utasokat várta a forgalmi előtéren, így lehetett egy kicsit összetettebb panorámát készíteni róla (közelről belefért a képbe a gép eleje és a szárnya is).

A felszállás után aztán ezerötszáz kilométernyit repített bennünket Budapestre.

A kép kattintással nagyítható, vagy itt még nagyobb méretben érhető el.

- K.I.