Hétköznapok kategória bejegyzései

Kifogyhatatlan vicctéma: szexi titkárnő esete:

Aranka a szuperszép titkárnő benn ül az irodában, nincs bent a főnök. Bejön az egyik alkalmazott:
- Csókolom Aranka! De csinos ma! De mért ilyen szomorú?
- A főnök mindig annyi munkát ad, de ma előbb elment. Unatkozom.
- Óóó Aranka, tudnék én is főnök lenni!
- És tudna olyan kemény lenni velem? - kérdi pajzánul a titkárnő.
- Hát persze. Akkor leülni!! Diktálni fogok!!

A ráadás pedig egy örök klasszikus:

Megy lucifer a pokolban, őrjáratot tart. Az első állomáson az oroszok elkárhozott lelkeihez megy. Azok ott főnek egy üstben. Az üst mellet kiírás:

"Az üstből kimászni tilos!"

Mégis több fegyveres őr áll mellettük állandó készenlétben. Kérdezi lucifer hogy mi van itt? Mondják az őrök, hogy itt főnek az oroszok és ezek csak az erőszakból értenek. Jön a következő állomás: főnek a németek ugyanaz a kiírás:

"Az üstből kimászni tilos!"

Sehol egy őr se... Lucifer elkapja az illetékest hogy mi az hogy itt nincsenek őrök. Erre az illetékes:

- Itt főnek a németek, ezek törvénytisztelő népek, betartják a szabályt.

Következnek a magyarok: se tábla, se őr, semmi. Kérdezi lucifer hogy ez meg mi. Mire az illetékes:

- Óóó... hát itt főnek a magyarok, itt ha egy ki akar mászni, másik tíz ráugrik és visszarántja.

Kezdtem komolyan attól tartani, hogy a 2010-es év első bejegyzése nem az első hónapban születik. Pedig a tanuláshegyek mellett melóhegyek is gátolhattak ebben. A vizsgaidőszak pedig mindennél fontosabb az év két részében. Ilyenkor cikkek is kevesebb és ritkább alkalommal születnek.

De mint minden rossz, egyszer ez is véget ér, és fél évig nélkülözni lehet a vizsgaidőszakkal járó stresszt és kemény tanulást. Addig pedig míg eljő a várva várt szabadidő, meg kell barátkozni a síránkozó blogbejegyzésekkel is.

Minden kedves blog-olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Ahogy a korábbi bejegyzésben beszámoltam már az első havazásról, úgy most egy képpel illusztrálom a vasárnapi, sokkal tekintélyesebb paraméterekkel rendelkező hóesést.

Ami még a korábbi teleken nem fordult elő, az az, hogy a belső körfolyosón is hólapátolnom kelljen. A hétvégén annyi hó halmozódott fel, hogy nem lehetett volna közlekedni a folyosón, ráadásul sokáig a szél visszafújta az ellapátolt havat, így többször kellett megismételni a testedzést.

A dologgal a legnagyobb gond az, hogy hiába esett ennyi fehér áldás, az előrejelzések szerint jó, ha hírmondó marad belőle az ünnepekre. Hát meglátjuk. Pedig a karácsony fehéren az igazi.

Este van, ideje megtervezni a holnapot - indulna egy átlagos hétköznap este. Na igen, de előtte nem árt tisztázni a tényt, hogy ha a program minden pontja teljesül, meglehetősen mozgalmas napnak nézünk elébe.

No lássuk csak! Természetesen korai kelés, reggeli és kávé után indulás a közeli fénymásoló üzletbe, személyi okmányokat másolni, nagyjából háromnegyed kilencre. Ismerős hely, egyutcányira innen, különösebb tervezést nem igényel. Ha a rutinművelet megvan, célba vehetjük a fotóüzletet is, a pendrive-on lévő digitális igazolványkép analóg mását előhívatni. Ha jól saccolok, a kilences érkezést követően úgy negyed 10-kor már indulhatok a főiskolára beiratkozni. Megint rutinműveletnek ígérkezik, nem először csinálom. A kérdés csak az, most megint mire vesznek rá, amivel eltölthetek egy-két órát a bürökratikus útvesztőben.

Nagyjából már ebédidőben járunk, vagy lesz idő enni, vagy nem. Különben egyig nem érek a Visegrádi utcai okmányirodába. Ha sikerül, akkor megpróbálok értelmes ábrázatot vágni a fotózás során, hogy a készülő útlevélhez minél tovább felismerhető kép készüljön, végülis jópár évig ezt kell majd használnom. Mint Mátyás király, fogok kilépni az okmányirodából: van is útlevelem meg nincs is - hiszen mégiscsak később vehetem fizikailag a kezembe.

Irány egy bank, remélhetőleg nem lesznek sokan ahhoz, hogy legyen türelmem kivárni a soromat hogy megszüntethessem a bankszámlámat - ebből elég lesz egy is, felesleges kettő.

Jó, már csak apróság: ha még lesz idő, talán ügyintézhetek az APEH-nál is, ha nem, ez a tétel halasztható a napirendben, maximum sorbanállok legközelebb.

Ha belegondolunk, a fenti program megvalósulása esetén is akkorra végzek, mintha munkából térnék haza, és a rohanás miatt még fáradtabb is lehetek.