Blogbejegyzések - 6. oldal

A régebbi, főleg a .NET Framework (4.8-ig bezárólag) használói valószínűleg megjegyezték, hogy a produktum automatikus verziózása egyszerűen megoldható volt a projekt tulajdonságai között az assembly verziót átírni (pl.) 1.0.* formátumra és az utrolsó két szekció automatikusan inkrementálódott (pl. 1.0.xxxx.yyyy).

.NET Core áthidaló megoldás

Na, ez a megoldás a .NET Core 2-től (a hibrid 5.0-t is beleértve) nem, vagy legalábbis nem pont így működik. De erre is van megoldás.

Amivel biztosan működik

.NET Core 2, 3 esetén, valamint a .NET 5.0 framework verziók esetében egészen biztosan működik az alábbi trükk.

Ehhez két fájlt kell módosítani, lehetőleg külső editorral, miközben a Visual Studio-ban az adott projektünk be van zárva.

A projektfájl (.jcsproj)

Ez egy XML fájl lesz, melyben kell lennie egy PropertyGroup csomópontnak, az itt lévő többi tulajdonság változtatása nélkül kell beszúrni a két, alábbi tulajdonságot. Mentsük a fájlt és zárjuk be.

	…
	False
	False
	…

A program class (program.cs)

Azt a program.cs fájl kell még editálnunk, amelyben a Main() metódus található.

Ide szúrjuk be az alábbi sort, az using szekció alá, annak utolsó sorát követő új sorba.

[assembly: System.Reflection.AssemblyVersionAttribute("1.0.*")]

Innentől kezdve minden build esetén inkrementálódik a verziószám utolsó szekciója, az utolsó előtti pedig minden nap fog új kombinációt kapni.

Négy eltelt évet követően újra országgyűlési választás, újra a politika.

A politikai állásfoglalástól szokásos módon távol maradok, csak arra kérek mindenkit, hogy éljen jogával és döntsön saját sorsa felett azzal, hogy ma elmegy szavazni.

Kép forrása: internet

Még tavaly nyáron jártam az egyik réges-rég bezárt hazai cukorgyár területén, ahol az üres csarnoképületek, omladozó falak, parlagfüves udvar és az enyészet mellett egy valódi érdekességet is felfedeztem. Ez egy M28 (iparvasutakon A21) típusú, egykor szebb időnek is örvendő dízel tolatómozdony, ami minden bizonnyal a cukorgyár üzemelése során büszkén és boldogan mozgatta az anyagot az ipari létesítmény területén.

Ma már csak a rozsdásodó kasztni, megfakult fényezés maradt neki.

Kicsit túrtam a netet, és kiderült, hogy a 014-es pályaszámú igáslovon kívül még kettő ugyanilyen mozdony szolgálta a cukorgyárat itt. De azok nyomait nem találtam meg az ipari létesítmény területén

Talán egyszer méltó módon is nyugdíjba mehet és nosztalgiajárműként megújulva egy szebb környezetbe kerülve meséli a munkával töltött időket.

A tatai vár éjjel, kivilágítva az Öreg tó túlpartjáról impozáns látványt nyújt.

A kép teljes felbontású, nagyítható változata ide kattintva érhető el.

Néha az ember nem a tényleges értéke miatt ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, hanem egyszerűen azért, mert megszokta, megszerette. Ez történt a cirka 25-30 éves IKEA-s faliórával is, aminek történetesen letört a negatív pólusa az elem felől.

Hogy az óra se végezze a süllyesztőben, kapott egy patkolást, méghozzá egy natúr, festetlen gemkapocsból kivágott és meghajtogatott kiegészítéssel.

A bypass műtétet követően már újra ketyeg a vén ketyegő, a kiegészítő érintkező stabil 1,5 V feszültséget szolgáltat az őskövület óraszerkezet felé.

Erről egy rövidke videó: