Blogbejegyzések

Megnéztem. (Csúsztatott) élőben. A szokásos szeptemberi Appley Keynote, amelyben hagyományosan a legfrissebb iPhone-okat és a köréjük épülő extra kütyüket és szoftvereket mutatják be, a szokásosan túltolt marketing gépezetben - de ezt már megszoktam. Ahogy azt is, hogy nem minden évben esik le az állam a következő iPhone generációtól, csak úgy kb. 2-3 évente, de ezt eddig is tudtam.

Egyébként aki a teljes műsorra, vagy annak részleteire kíváncsi, elérhető a videó YouTube-on, illetve számos tech újság is leírja a részleteket arról, mégis mit kapunk az Apple-től a következő egy évben.

Aki akár csak egy kicsit is fogékonyabb az Apple termékeire az átlagosnál, az már eddig is pletykák garmadájával találkozhatott, ugyanis minél közelebb kerültünk a mai eseményhez, annál több szivárogtatott infó jelent meg a neten, már én is pipáltam a jegyzeteim között, hogy mi az ami bejött, mi az ami nem.

Bár csak nem túl régóta használok a Lidl által forgalmazott Parkside termékeket, már jelentős arzenált gyűjtöttem össze különféle kerti és barkács eszközökből, főleg amióta kertes házba költöztem.

Van azonban valami, ami miatt megéri egy posztot rittyenteni: idén 30 éves a Parkside márka, ennek örömére a Lidl a már meglévő termékei közül néhányat aranyszłnű, jubileumi dizájnban dobott piacra.

Ebből egyelőre egy 15 cm vágásszélességű ágvágó láncfűrészt sikerült beszerezni, a zöld, azaz nem a Performance (fekete-piros) változatban. Bár sokat agyaltam azon, hogy talán a szénkefe nélküli motor és az automatikus láncolajozás megérné a Performance többletköltségét, a nemrég akcióban lévő hagyományos zöld változat ára egyértelmú döntést eredményezett.

Egy lelkes, GitHub-on aktív ukrán fejlesztő által kezelt YoutubeDownloader alkalmazás fordításában vettem részt a minap. A több, mint 2 milliós letöltést elérő, multiplatformos applikáció több nyelven is elérhető már, de eddig magyarul sajnos nem. Mivel csak egy egyszerű, minimalista felületű programról van szó, belevágtam a magyarosításába, és a mai napon kiadott legfrissebb verzióba már bele is került a magyarosításom.

Bár én nem szoktam YouTube videókat letölteni a prémium előfizetés miatt, ha valakinek szüksége van ilyesmire, nyugodtan töltse le és használja, hiszen mostantól már magyarul is tud, teljesen ingyenesen letölthető és használható.

Projekt a GitHubon itt

Legfrissebb verzió letöltése itt

Huszonhét évvel ezelőtt, 1999. augusztus 11-én az alábbi védőszemüveggel tekintettem fel az égre és csodáltam meg azt a természeti jelenséget, amire akkor, iskolásként azt mondták a tanáraim: a mi életünkben ilyen újra már nem lesz. Aztán végül mégiscsak lett, csak nem úgy, ahogy közel három évtizeddel ezelőtt.

24 órás, igazából még kicsivel több is, mint egy napnyi repülőútra vitte a Qantas-nak készülő A350ULR (azaz ultra long range, ultra hosszú hatótáv) gépét Az Airbus.

Soha ne gondolj semmit elveszettnek, míg bele nem néztél a kesztyűtartóba. A minap ugyanis én is ott bukkantam rá egy rég elveszettnek hitt pendrive-ra. Persze soha sem késő, de réges-rég elveszettnek hittem és már letettem az előkerüléséről. Az adattároló ugyanis október óta pihent a kesztyűtartóban, akkori dokumentumokkal a fedélzetén találtam rá.

Nem panaszkodott, csak csendben viselte a téli mínuszokat és a nyári 40 fokot is. Egy könnycsepp se gördült le az arcáról, mikor kihalásztam, és még csak azzal se tréfált meg, hogy beadja a kulcsot. Ugyanis működik. Ezek a vackok mindent kibírnak, nem úgy mint annak idején a floppy lemezek. Ők ugyanis képesek voltak szimplán elfelejteni a tartalmukat, ha netán merő véletlenségből a metrón megutaztattad őket. Aztán hazaérve imádkozhattál hogy a kőkemény másfél megabájtnyi kontented épségben legyen.

Nem úgy, mint a pendrive-ok. Ezek kemény fickók, mindent kibírnak.

A kesztyűtartót is.

Húsznál is több esztendővel ezelőtt, még főiskolás éveim alatt, többek között azzal szereztem plusz bevételt, hogy egy alapítvány teljesen statikus, csak HTML lapokból álló weboldalát tartottam karban. Hát, a Wordpress vagy bármilyen dinamikus tartalomkezelőhöz képest az is dupla annyi melót adott, ha csak egy szövegblokkot kellett a meglévőkhöz befűzni, mintha a modern dinamikus tartalomkezelőkkel csinálnánk. Arról már nem is teszek említést, mit jelentett egy teljesen új oldal befűzése a meglévők közé.

Nem feltűnő, de az út mellett autózva feltűnt nekünk, hogy egy elhagyatottnak látszó telephelyen közlekedési eszközök pusztulnak. Egy vérbeli urbexesnek nem is kell ennél több, félreálltunk és először csak a kerítésen kívülről, aztán mind beljebb hatolva vettük szemügyre a járműveket. A gazzal benőtt, omladozó épületet is magán hordó telephely, a rozsdás, kibelezett közlekedési eszközök igazi posztapokaliptikus hatást keltenek - nem véletlenül szánta korábban tulajdonosuk filmforgatáshoz bérbe adni a vasakat, legalábbis egy pár évvel ezelőtti újságcikk tanúsága szerint.

Sajnálatos módon nem mindenki olyan mint mi: óriási csalódottsággal konstatáltam, hogy a graffitisek itt is megvetették a lábukat és egy ép eredeti, ám málló fényezési felületet se hagytak szabadon az oszladozó vasakon.

Hamar feltűnt, de csak később esett le, hogy az ott álló két villamos és egy metrókocsi  mellett állt egy negyedik is. Korábbi videók alapján eredetileg két metrókocsi, majd később pedig két villamoskocsi került a telepre, de az egyik metró később eltűnt társai mellől.

Több, mint 40 évvel ezelőtt, 1985-ben adták át a 2-es terminált (ami ma a 2A) a budapesti légikikötőben.

Nem is gondolnád, de az első vázlat egy éttermi papírszalvétára készült, amit persze hosszas tervezés, németországi hasonló repterek ihletése és számtalan akadály leküzdése kellett ahhoz, hogy az addig csupán egyetlen, már akkor is kicsinek számító terminál mellé egy új, jóval nagyobb kapacitású épület jöhessen létre.

Bizonyára mindenkinek lapul a fiókjában egy, vagy akár több régebbi, már nem használt HDD - nálam jelenleg négy* darab is. Ínséges időket élünk, a hardverárak eldurvulása leginkább a DDR5 memóriamodulokat és az SSD-ket érinti, de lassan már nem kivétel ez alól sem a régebbi technológiát képviseló winchester sem.

Jelenleg tehát megéri a feleslegessé vált diszkeket aprón értékesíteni, de mi a helyzet a kevésbé kelendő régebbi, lassabb/kisebb diszkekkel?