Blogbejegyzések

Ahogy már született róla poszt korábban, sikerült egy végtelenül jó Xbox előfizetésnek köszönhetően az Indiana Jones and the Great Circle játékot végigjátszani Xboxon.

Alapvetően elégedett vagyok, főleg a két hetes, 350 Ft-ba kerülő előfizetés nyújtotta csekély anyagi vonzata mellett.

⚠️ SPOILER - a kép után spoiler olvasható ⚠️

Bizony, pár évvel ezelőtt még a környezetvédelmi kampányok skandálták a Taposd laposra szlogent, utalva arra, hogy a palackokat gyűjtsd szelektíven, de hogy minél kevesebb helyet foglaljon, taposd minél kisebbre, hogy a teherautó ne luftot szállítson. Az összetaposott palackokat végül a társasházi vagy saját házon belüli szelektív kukába dobhattuk, még rémlik is ebből az időből a Házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés elnevezésű kampány is, aminek egyértelmű célja az volt, hogy a lakossághoz minél közelebb, lehetőség szerint kapun belülre kerüljön a szelektíven gyűjthető hulladék gyűjtéséhez használható szemetes.

A depozitos rendszer

Csakhogy Magyarországon 2024 nyarán elindult a depozitos rendszer, aminek eredményeképp minden érintett termék megvásárlásakor automatikusan fizetnünk kell a betétdíj jelenlegi 50 Ft-os díját, amit a palack megfelelő visszaváltása esetén visszakapunk. A rendszer célja egyértelmú: minél magasabb arány a PET, fém és üveg italos palackok visszaváltásában. Erről a MOHU rendszeresen tesz közzé imponáló számadatokat is, hogy lássuk: a depozitos rendszer remekül végzi a dolgát.

Kevés szó esik azonban a dolgok árnyoldaláról.

Amit ebből én látni vélek:

• aki eddig a saját kukájába dobta, az most a boltig kényszerül elvinni az üres palackokat
• aki eddig eldobálta a palackokat az utcán, az most is ugyanezt teszi, fittyet hányva a depozit díjára

Az utóbbi azért nem látszik, és tűnik eredménynek, mert az eldobált üvegeket korábban motiváció híján senki nem szedte össze, most viszont összeszedik a hajléktalanok, illetve mindenki más, aki szeretné a depozit díját bezsebelni.

Tehát megint ki járt jól?

A MOL egyértelműen, hisz a rendszer üzemeltetését megkapva bizonyára jó honorárium jár érte. Persze kicsiben a guberálók is jól járnak, hisz valamennyi pénzt mégiscsak kapnak az összeszedett palackokért, az utcáról pedig eltűnnek az eldobált üvegek.

... és akik egyáltalán nem

Az a nagy többség, akik eddig is szelektíven gyűjtöttek. Hisz most már nem helyben, otthon kell a laposra taposott üvegeket kukába dobni, hanem el kell az ép palackokkal sétálni a boltig, ellenkező esetben bukjuk a depozit díját.

És persze a boltok sem örülnek a rájuk hárított többlet feladatokra, ami meg is látszik. Rengeteg alkalommal van tele az automata vagy válik más ok miatt működésképtelenné, így az amúgy is leterhelt alkalmazottak újabb feladatot kapnak ebben az esetben, hogy újra zökkenőmentesen folytatódhasson a palackok automatába dobálása.

És amúgy tényleg mennyivel kényelmesebb volt csak helyben kidobni a megfelelő helyre az italcsomagolást, mint elbattyogni a visszaváltás helyszínére. És pont azoknak nem változott semmi, de legalábbis előnyt nem éreznek, akik eddig is szelektíven gyűjtötték a csomagolási hulladékot. De már kezdem megszokni, hogy az életben nem a racionális döntések érvényesülnek, hanem az anyagi haszon mentén született ötletek.

Létezik egy görög sziget, Skiathos, aminek olyan szűk és rövid leszállópályája van, hogy sokan sportot űznek abból, hogyan maradjanak talpon egy induló repülőgép hajtóműve által keltett légörvényben. Azt is mondhatnánk, hogy ez a hely a repülőgépekkel való "közeli ismeretség megkötésének" csimborasszója.

Skiathos kicsiny sziget Görögország északi/keleti részén, amely évről évre rengeteg turistát vonz, de az embereket nem csak a homokos tengerpart nyűgözi le, hanem a sziget repülőtere is. A legtöbb ember csupán leszáll a chartergépről és beleveti magát a mediterrán nyárba, mások viszont elsétálnak a repülőtér pályavégéhez.

A repülőtér egyetlen, rövid futópályájának mindkét vége gyakorlatilag koppan a tengerparton, különösen a déli vége. Míg más esetben egy leszálló gépnek van helye a talaj fölött ereszkedni, mire eléri a pályaküszöböt, itt a landolásra készülő gépek a tenger fölött ereszkednek, áthúznak a tengerparton bámészkodók feje felett mindössze pár méterrel, hogy aztán másodperceken belül füstcsíkot eregetve érjen talajt a futómű kereke. A repülőtér bővítése - nyilvánvalóan a tenger rovására - nem igazán lehetséges, de a helyiek az ezzel járó turizmus növekedését sem szeretnék. Így aztán a kb. 1600 méteres pálya legnagyobb és leggyakoribb látogatói a Boeing 737 és Airbus 320/321 típusú repülőgépek. A reptérnek egyébként gurulóútja sincs a futópálya mellett, hanem a felszálláshoz készülő gépek magán a pályán gurulnak végig és foglalják el pozíciójukat a felszálláshoz.

Az induló gépek mögött azonban másféle sportot is űznek: a tiltó feliratokra fittyet hányva emberek tucatjai veszik fel pozíciójukat közvetlenül a hajtóművek mögött, hogy aztán a felszállási engedélyt kapott járat hajtóművei által keltett óriási szelet (jet blast) leküzdeni és talpon állni próbáló turisták bukfencezzenek a homokban, illetve kaphassanak új, formabontó frizurát (ahol már sem a hajlakk, sem a zselé nem segít). Természetesen nem veszélytelen a mutatvány, ahogy egy kéthajtóműves Boeing vagy Airbus teljes tolóerőre kapcsol, hogy nekilóduljon az alig másfél kilométeres felszállópályának és elrugaszkodjon a talajtól.

De a csetlő-botló embereket ez egyáltalán nem érdekli, az élmény része a légörvényben való kétségbeesett megkapaszkodni próbálás és az azt követő hátrabukfencezés is.

Képek forrása: mentourpilot.com

Mivel épp akciós volt (350 Ft) az Xbox Game Pass Premium, a korábban már szemezgetett Indiana Jones játék végigjátszása mellett döntöttem, nem is akárhogy. Talán nálam először: felveszem a játékmenetet és minimális vágást követően feldobom az alábbi YouTube lejátszási listába.

Megnéztem. (Csúsztatott) élőben. A szokásos szeptemberi Appley Keynote, amelyben hagyományosan a legfrissebb iPhone-okat és a köréjük épülő extra kütyüket és szoftvereket mutatják be, a szokásosan túltolt marketing gépezetben - de ezt már megszoktam. Ahogy azt is, hogy nem minden évben esik le az állam a következő iPhone generációtól, csak úgy kb. 2-3 évente, de ezt eddig is tudtam.

Egyébként aki a teljes műsorra, vagy annak részleteire kíváncsi, elérhető a videó YouTube-on, illetve számos tech újság is leírja a részleteket arról, mégis mit kapunk az Apple-től a következő egy évben.

Aki akár csak egy kicsit is fogékonyabb az Apple termékeire az átlagosnál, az már eddig is pletykák garmadájával találkozhatott, ugyanis minél közelebb kerültünk a mai eseményhez, annál több szivárogtatott infó jelent meg a neten, már én is pipáltam a jegyzeteim között, hogy mi az ami bejött, mi az ami nem.

Bár csak nem túl régóta használok a Lidl által forgalmazott Parkside termékeket, már jelentős arzenált gyűjtöttem össze különféle kerti és barkács eszközökből, főleg amióta kertes házba költöztem.

Van azonban valami, ami miatt megéri egy posztot rittyenteni: idén 30 éves a Parkside márka, ennek örömére a Lidl a már meglévő termékei közül néhányat aranyszłnű, jubileumi dizájnban dobott piacra.

Ebből egyelőre egy 15 cm vágásszélességű ágvágó láncfűrészt sikerült beszerezni, a zöld, azaz nem a Performance (fekete-piros) változatban. Bár sokat agyaltam azon, hogy talán a szénkefe nélküli motor és az automatikus láncolajozás megérné a Performance többletköltségét, a nemrég akcióban lévő hagyományos zöld változat ára egyértelmú döntést eredményezett.

Egy lelkes, GitHub-on aktív ukrán fejlesztő által kezelt YoutubeDownloader alkalmazás fordításában vettem részt a minap. A több, mint 2 milliós letöltést elérő, multiplatformos applikáció több nyelven is elérhető már, de eddig magyarul sajnos nem. Mivel csak egy egyszerű, minimalista felületű programról van szó, belevágtam a magyarosításába, és a mai napon kiadott legfrissebb verzióba már bele is került a magyarosításom.

Bár én nem szoktam YouTube videókat letölteni a prémium előfizetés miatt, ha valakinek szüksége van ilyesmire, nyugodtan töltse le és használja, hiszen mostantól már magyarul is tud, teljesen ingyenesen letölthető és használható.

Projekt a GitHubon itt

Legfrissebb verzió letöltése itt

Huszonhét évvel ezelőtt, 1999. augusztus 11-én az alábbi védőszemüveggel tekintettem fel az égre és csodáltam meg azt a természeti jelenséget, amire akkor, iskolásként azt mondták a tanáraim: a mi életünkben ilyen újra már nem lesz. Aztán végül mégiscsak lett, csak nem úgy, ahogy közel három évtizeddel ezelőtt.

24 órás, igazából még kicsivel több is, mint egy napnyi repülőútra vitte a Qantas-nak készülő A350ULR (azaz ultra long range, ultra hosszú hatótáv) gépét Az Airbus.

Soha ne gondolj semmit elveszettnek, míg bele nem néztél a kesztyűtartóba. A minap ugyanis én is ott bukkantam rá egy rég elveszettnek hitt pendrive-ra. Persze soha sem késő, de réges-rég elveszettnek hittem és már letettem az előkerüléséről. Az adattároló ugyanis október óta pihent a kesztyűtartóban, akkori dokumentumokkal a fedélzetén találtam rá.

Nem panaszkodott, csak csendben viselte a téli mínuszokat és a nyári 40 fokot is. Egy könnycsepp se gördült le az arcáról, mikor kihalásztam, és még csak azzal se tréfált meg, hogy beadja a kulcsot. Ugyanis működik. Ezek a vackok mindent kibírnak, nem úgy mint annak idején a floppy lemezek. Ők ugyanis képesek voltak szimplán elfelejteni a tartalmukat, ha netán merő véletlenségből a metrón megutaztattad őket. Aztán hazaérve imádkozhattál hogy a kőkemény másfél megabájtnyi kontented épségben legyen.

Nem úgy, mint a pendrive-ok. Ezek kemény fickók, mindent kibírnak.

A kesztyűtartót is.