Ha kevés a masinád...

Ez velem is a minap fordult elő, a tervezett feladathoz már kevésnek bizonyultak a kompakt fényképezőgépem által nyújtott lehetőségek.

Konkrétan arról lett volna szó, hogy egy kettős portrénál sehogy nem tudtam a mélységélességet leszűkíteni, ezáltal a hátteret szépen elmosni, kiemelve ezzel az alakokat az előtérben. Aki nem adja fel, ilyenkor máris beüti a Google-t a böngészőjébe, és utánanéz, mit lehet tenni. Így tettem én is, kutattam a lehetőséget, miként egészíthetném ki a Sony fényképezőm pompás képalkotó tulajdonságait a hátrányokat ellensúlyozó megoldásokkal. Persze a net tele van mélységélesség-manipuláló (Depth of Field, DOF) tutorialokkal, de valahogy mindegyik túlzó picit. Nekem épp csak a miniumra volt szükségem, így aztán rábukkantam itt a legjobb bemutatóra. Mindenkibe beleplántálják, hogy igazi fotóba belenyúlni csak a legszükségesebb esetben lehet, elrugaszkodni a valóságtól már annyit jelent, hogy egy teljesen új szemléletnek eleget tevő új képet alkotunk, nem az eredetit javítjuk. Ez most végszükség, gondoltam én, még belefér.

A fenti kép az egyik legékesebb példája az esetnek. A bal oldalihoz hasonló volt az eredeti változat, tökéletesen éles fákkal a háttérben - csapnivaló végeredmény lenne. Így aztán egy kis Photoshopolás, finomítás a fehéregyensúlyon, leheletnyi retusálás, továbbá a DOF megelevenítése és a végeredmény majdnem tükörreflexes munkaeszközt sejtet. Az alakok kiemelkednek a zöldellő, hangsúlytalan háttérből. És mindez egy egyszerű, de kategóriájában tökéletes kiskompakt fényképezőgéppel, megspékelve a Photoshop adta szabadsággal.

Hangsúlyoznám, hogy nem vallom azt a nézetet, miszerint a címlapmacákhoz hasonló torzítások teszik tökéletessé a digitális fotót, de ha a valódi élményen nem bicsaklik meg a végeredmény, ne féljünk kísérletezni, újítani, hiszen a tökéletesnél még tökéletesebbet alkothatunk.

-K.I.